De ki is a szaporító?

Szerintem ez a téma a legegyszerűbben 2 kategóriába sorolható:

Aki tudatosan, a kutyák teljes kihasználásával szaporít, a lehető legtöbb pénz reményében. Ez a típus rossz körülmények között, a lehető legkevesebb költségből igyekszik kihozni a kutyatartást, és a kölykök felnevelését. Minden esetben genetikailag selejtes, érzelmileg labilis kutya szerezhető, mivel a kölykök első hetei rendkívül meghatározóak a számára, és rengeteg problémát okozhat a későbbi gazdinak.

A másik típus, aki a tudatosság abszolút hiányában „szenved”, és kedvencként tartott kutyája valamilyen okból kifolyólag vemhes lett. Itt össze lehetne gyűjteni „jobbnál jobb” érveket, amelyek elhangoznak ezen társaság szájából, de teljesen felesleges, tekintve, hogy végeláthatatlan a lista. Itt nem a haszonszerzés a cél, inkább valamilyen érthetetlen indok van a szaporításra. Nem figyelnek megfelelően a kutyájukra, a kerítés állapotára, vagy épp tudatosan pároztatnak két kutyát, akikről már az a pozitív, ha egyáltalán a fajtát tudják. Persze ezeket az embereket nem érdemes összezavarni számukra idegen szavakkal, mint például a diszplázia, vagy épp a köldöksérv.

Legegyszerűbben elmondva az a szaporító, aki nem tenyésztő. Akinek nincs engedélye a kutyák pároztatására, hiszen ez nem csak annyi, hogy egymásra engedsz két kutyát. Ehhez engedélyek kellenek, egészségügyi szűrések, tenyész szemle eredmény. A tenyésztők a saját szukájukat ismerve választanak hozzájuk kant, aki tud javítani az állományon, akivel a kölykök a legjobban hasonlítanak a fajtastandardhoz, és a lehető legmegfelelőbben viszik tovább a választott kutyák jellemzőit. Tudatosan választják ki azt is, kik maradhatnak tenyésztésben, és kik mehetnek szigorúan csak hobbi célra (házhoz, kiskedvencnek). Már kiskorban látják melyik kutyából mi hozható ki, és gondos munkával igyekeznek kiszűrni a felmerülő problémákat.

Ehhez képest bizony elég satnya kifogás az, amit hallunk háznál szaporított kölykök esetén, hogy nem gondolták, hogy ennyi idő alatt összeakadnak a kutyák, és kölyök születhet, a többi rosszabbnál rosszabb sztorikat nem is említve. Mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse, aki a kutyák szerelmének tekinti be a saját felelőtlenségét, és azt, hogy nem figyelt oda eléggé a kutyájára.

Így hivatalosan nem csak az számít szaporítónak, aki pénz reményében rossz körülmények között tartott kutyákat szaporít, hanem az is, aki a tudatos kutyatartásra fittyet hányva lehoz 1, akár több almot.

Miért ne válassz ilyen kutyát?

Mert amint hozzád kerül a kutya, semmilyen segítséget nem fogsz kapni tőle, rosszabb esetben le is tilt, nehogy eltudd érni. Ha el is érnéd, illetve segíteni akar neked, gondolj bele: Mennyi tudása lehet egy olyan személynek, aki a kutyák szaporodásával sincs annyira tisztában, hogy véletlenül besikerülhet egy alom?

Egészségügyi kockázattal is jár, mivel nem figyelnek fel időben az adott problémára, esetlegesen elhallgatják azt, a gazdi kárára. Nem érdeklik őket, vagy nem tudnak a felmerülhető genetikai betegségekről, ami később a gazdiknak és az állatnak is szenvedést okozhat. Tökéletes példa erre az egyre több fajtánál előforduló merle párosítás, amikor 2 merle kutyát párosítanak. Ez gyakran vak vagy/és süket kutyákat eredményez, egyéb genetikai defekteket nem is említve.

További kockázatot nyújt a védőoltások hiányossága, vagy a túl korai leválasztás. Mindkettő maradandó károkat tud okozni a kutyának, akár személyiségének sérülését tekintve. Az első hetek rendkívül fontosak egy kiskutya életében, és ha itt valamilyen szocializációs készség elmarad, azt egész életében pótolhatja a gazdi.

A szülők egészségi állapota is magasan megkérdőjelezhető, mivel egy kutyának se egészséges, ha évente 2-3 alkalommal szül, és a körülmények sem egyértelműek. Ez háznál, egyszerű kutyás családoknál is felmerül, mivel tüzelés idejére nem zárják külön a kan kutyájukat a szukától vagy épp bármilyen kutya szabadon bejárhat a kertbe az épp tüzelő szukához.

Mi a megoldás, ha valaki épp a sorokat olvasva magára ismert, de mégsem akar szaporító státuszban tetszelegni?

- ivartalanítás

- megfelelő kerítés, vagy elzárás.

Ennyi. Persze tudom, rengeteg élethelyzet akadályozza ezeket a lépéseket, de sokkal drágább egy almot felnevelni, mint egy ivartalanítás költsége.

Miért van ekkora különbség a tenyésztőtől vásárolt, törzskönyves kutya és a szaporítótól vásárolt kutya közötti árban?

Egyértelműen a színvonalkülönbség miatt. Ahogy említettem, egy házi, felelőtlen alom esetén minimálisak a költségek, egy tenyésztő rengeteg pénzt áldoz az alomra, hogy az megfelelően fejlődhessen, jó egészségügyi állapotban. Házi alomnál a szuka sem speciális etetést kap, és a kölykök sem megfelelően kapják meg a tej utáni táplálékot, általában ugyan azt a tápot eszik a kölykök, amit az anyjuk, ami jellemzően nem minőségi. Házi alomnál ritka, ha állatorvos látja a kölyköket, tenyésztők esetén ez elvárt.

Tenyésztő a szülőket kiállításra viszi, ahol megméretteti, bemutatja kutyáját a többi tenyésztőnek, a bíró pedig bírálatot mond a kutyára.

Ezek mind költséggel járnak, ami felsorolva döbbenetes különbséget mutatna. 

Emellett a belefektetett idő is sokszorosa, mivel egy tenyésztő már ekkor elkezdi korának megfelelően szocializálni, foglalkozni azzal, hogy megfelelő és teljes élete lehessen a kutyának. Ismeri a kölyköket, és hozzád valót tud ajánlani, később pedig segít, ha valamilyen kérdésed van, megfelelő szakértelemmel. Pontosan tudod kik a kutyád szülei, milyen habitussal rendelkeznek, mik azok a személyiségjegyek, amik valószínűleg a te kutyádban is meglesznek.

Ezek alapján szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy miért érdemes a „papíron” kívül tenyésztőtől vásárolni, és miért nem mindegy, honnan fogad magához az ember kutyát. A kennelnév sem garancia arra, hogy tenyésztőtől vásárolunk, mivel nagyon sok a hamis, nagyon jól megcsinált facebook oldal, csak épp tudás és tartalom nincs ezek mögött. Minden esetben érdemes utána nézni a fajtaklubnál, hogy regisztrálva van-e az adott kennelnév (fajtaklub könnyen megtalálható Google-be beírt fajtanévvel és a „klub” vagy „fajtagondozó szervezet” szavakkal).

Nem csak a törzskönyvet kapod a kutyád mellé, hanem mindazt a szakértelmet, amit ő az alomba fektetett, illetve a mögötte lévő éveket.

Ha valaki fajtatiszta kutyát szeretne magához fogadni, így mindenképpen bizonyosodjon meg arról, hogy tenyésztővel vette fel a kapcsolatot. Törzskönyvhöz ragaszkodni kell, egy tenyésztő minden esetben ad törzskönyvet a vásárolt kölyökhöz, így hatalmas intő jel, ha ez elmarad. A törzskönyv nem egy sima nyomtatott papírlap, és mindenképpen rendelkeznie kell a fajta klub pecsétjével.

Ezzel az odafigyeléssel nagyobb eséllyel kerül hozzád egy olyan társ, aki hosszú évekig melletted lehet, egy olyan segítséggel, ami a kutya egész élete során végig kísérhet.

Ezeket mind összevetve tegyük mérlegre, mi lesz a végén a drágább, és végső soron melyik kutya élhet teljesebb életet? A szaporítótól, vagy  a tenyésztőtől vásárolt?